Egy kisgyermekes csoporttag feltett egy kérdést. Hogy mi (kisgyermekes anyukák) hogyan hangolunk össze mindent egyszerre? A baba tárgyi-egészségügyi-fiziológiai szükségleteit, a házimunkát, a mindennapos főtt étellel, a férjnek csomagolt friss ebéddel? Hogyan lehet mindent fejben tartani és mindenkinek minden szükségletét kielégíteni? A kérdező a nap végére elfárad, zsong a feje és van, hogy feszült. Mi hogyan csináljuk? – Erre próbálok most válaszolni a saját szemszögemből.
Az első kérdés, ami megfogalmazódik bennem, hogy miért kellene mindent nekem csinálnom?
Én személy szerint megértettem, hogy ha mindent egyedül akarok csinálni, akkor sehol nem fogok tudni 100%-ot nyújtani, de még csak 60-at sem, akármennyire is szeretnék. Az, hogy mindenbe belekezdek, de félbehagyom valami (pl. mert meg kell keverni a levest, de ha már ott vagyok akkor fel is teszem a vizet forrni a tésztának…) miatt, majd visszatérnék az eredeti cselekvéshez, de már arra sem emlékszem, hogy hol hagytam abba... nekem ez nem megy.
Nálunk a baba az első. Neki megadni mindent. Főleg együtt töltött IDŐ-t (fél éves múlt). Ez után jön minden más.
Úgy döntöttem az egyik nagy tevékenységi kört elengedem. Vagy a házimunkát vagy a főzést vagy a kert karbantartást – annak is csak a rám eső részét (összesen ~1800 m2 kertesház) tudom bevállalni, együtt mindent nem.
A mindennapos főzést feladtam. 3-4 naponta van nálunk főtt kaja, az viszont 2 napra elegendő. 1-2 nap hideg élelem, 1 nap pedig ételrendelés van. A férj azt visz a munkába, amit akar. (Leszögeztem, hogy nem vagyok hajlandó lesni az óhajait, hogy mikor milyen ebédhez van kedve, és azt minden napra beszerezni- elkészíteni- elcsomagolni neki. Nagy fiú, megoldja magának. Ha nem, akkor éhen marad. Pont. Megértette :P.)
Sokkal nyugodtabbnak érzem magam, hogy nem kell annyi időt töltenem az ételkészítéssel. Nem kell kitalálni mi legyen, mi az, amihez minden hozzávaló megvan, nem kell foglalkoznom az elő-/el-/utó készületekkel, nem kell ott állni mellette, nem kell kirohangálni a konyhába megcsinálni a rántást/habarást stb. miközben üvölt a gyerek mert rám lenne szüksége. Persze, lehet, hogy ezek csak kifogások. Nyugodtan nekem ronthatnak emiatt a hiper-szuper egészséges életmódot folytató NŐK, akik minden nap vitamin- és ásványianyagokban bővelkedő friss-ropogós étkekkel szolgálnak családjuk számára. Én nem ilyen vagyok. Én is figyelek a vitamin és ásványianyag bevitelre. Eszem is minden nap gyümölcsöt/zöldséget, szénhidrátot, fehérjét… Csak nem pepecselek vele a konyhában, hanem kiveszem a hűtőből, beviszem a szobába és megeszem a kezemből, miközben tanítom kúszni a kölyköt. A tápanyagbevitel nálam is megvan, csak gyorsabban. És azt az időt amíg a tűzhely mellett állnék, a kisfiammal tölthetem. Én ezt a módját választo(tta)m a táplálkozásnak. {Egyelőre}
Egyébként pedig egyen mindenki, amit akar. Kivéve a gyerek. A gyerek cicit kap. Meg pürét.
Gyerkőc napi 3x20 percet alszik kint a kertben, az idő alatt el tudom végezni a kertészeti tennivalókat (vetés-ültetés-metszés-gazolás-gereblyézés-betakarítás-söprés-stb). Ez konkrétan úgy néz ki, hogy beteszem a babakocsiba, kiviszem, tologatom 15-20 percet, ő pedig elalszik 20 percre. Amíg tologatom szétnézek és eldöntöm hogy mi a fontos, mit fogok megcsinálni a következő 20 percben. Mikor a gyerek elaludt, elkezdem a feladatom (a babakocsi végig egy karnyújtásnyira van tőlem-tehát hallom és látom is), és alvásidő végére általában végzek is vele. Juppi. Aztán bemegyünk, és ’ébrenidő’ jön.
Míg baba napközben a szobában egyedül el'beszélget'/’elvan’ a játékaival 5-10 perceket, addig én elszaladok 5-10 perceket házimunkát csinálni (mosás-(teregetés-)hajtogatás-rendrakás-takarítás-mosogatás-porszívózás-feltörlés...) persze hallótávolságon belül. Itt megjegyezném, hogy a szárítós mosógép, a mosogatógép, az álló porszívó, de még a szórófejes öntözőrendszer is mind-mind fantasztikus, idősporolós találmány.
Mikor baba épp nyűgös, akkor beteszem a pihenő székébe és jön velem a konyhába zenét hallgatni, miközben én elkészítem neki a püréit. A pürézés nem mindennapos feladat, mivel egyszerre nagyobb adagokat készítek és jégkockatartóban fagyasztom őket, így többféle van, és jobb napokon csak elő kell venni a fagyóból és kiolvasztani. Úgy tűnik szereti a zenét. És a püréket is :D.
Azt, hogy a baba melyik nap milyen pürét és mennyit eszik/iszik a konyhaablakban (kéznél)lévő füzetkében vezetem, előre kb.1 heti menüvel összeállítva, így nem kell minden nap gondolkodnom, hogy 'na, ma mit egyél, mit ettél már rég?'
Az Orvos- védőnő időpontokat egy telefonos naptár alkalmazásba írom a főképernyőre kitéve midig szem előtt van, így lélekben is fel tudok ezekre az alkalmakra készülni.
Apropó telefon. A bevásárlást mobilalkalmazáson keresztül intézem (éjjelente) heti 1-szer. Nekem ez is jócskán időt és energiát spórol. Ráadásul időm is van átgondolni, hogy mi az, ami tényleg kell, nem pedig random dolgokat dobálok bele a kosárba, mert épp arra figyelek, hogy a gyerek már megint sír és nyűgös.
Szeretném, hogy a gyermekemnek egy kiegyensúlyozott, nyugodt, inkább többé, mint kevésbé összeszedett anyukája legyen. Az tény, hogy sokkal nyugodtabb vagyok így.
Mindent egybevetve nekem rengeteg időm-energiám-agyi kapacitásom felszabadult azzal, hogy nem főzök minden nap és hogy nem járok boltba. A kertet és házimunkát meg tudom akkor csinálni mikor a baba alszik/elvan magával, így az ébren idejét együtt töltjük, és nincs az az érzésem, hogy keveset foglalkozom vele/nem adok meg neki mindent.
Hát, (háttal nem kezdünk mondatot!) kedves Kérdező! Így. Én nagyjából így tudom kézben tartani a dolgokat.
Remélem segítettem ;)
